Ef 4,17–32

• Kb. 8-10 éves gyülekezet. Timóteus vezette egy ideig.

• Pál tanítást ad a gyülekezetnek és külön Timóteusnak is, hogy hogyan él az egyház (a hívők közössége), mint Krisztus teste. – Jól megalapozott, jól gondozott gyülekezet.

• Parancsok a megszentelődésre: „többé ne úgy… hanem…”.

• Az alap: új embert „kaptunk” Krisztusban, ezt kell „felöltenünk”, az óembert pedig levetnünk. Ezért csak a hívő, ill. az új ember tudja megtenni az itt következőket. ( Jn 8,11)

• „Ahogyan a pogányok élnek”, annak oka: az „elme hiábavalósága”, a „szív keménysége”, az „erkölcsi érzés” hiánya. Ebben gyökerezik a hívő óembere is, ezért ne élje azt az életet.

• Mert „nem így tanulta a Krisztust”: a megtérésben a kőszív helyett hússzívet kapott, Isten a „szívébe írta a törvényt”, és „Krisztus gondolatait” adta neki.

• Az új ember Krisztusban gyökerezik: nemcsak tőle tanul a hívő, hanem Ő él benne és úgy tanítja.

• Tehát egy igei tanítás (pl. ez is) úgy lesz hatásos, ha a bennem élő Krisztust hallom benne. Hogyan ismeri fel a hívő (a kezdő is), hogy ez Ő? Megértette és megtaníttattatott „úgy, ahogy az megvalósult Jézusban”.

• Mindenből, amit Jézusról mond az Ige (pl. földi élete történeteiből, a róla szóló próféciákból, bizonyságtételekből) + későbbi / mai hívők bizonyságtételeiből is („mit cselekedett velem”) azt kell megtanulnunk, hogy milyen Ő. Ez nemcsak ismeret, gyakorolni is kell és „járni benne”.

• Konkrét bűnök és a „helyette mit tegyünk” felsorolása, a Tízparancsolatra emlékeztet. A többlet: Krisztus, akiben benne éltek („járjatok is Őbenne”), és aki bennetek él. Isten, aki Krisztusban megbocsátott (32. v.).

• „Helyet se adjatok az ördögnek”, „kivettessék közületek”: űr keletkezik, ennek a helyét be kell tölteni – Krisztusnak, az Ő jelleme szerinti életnek.

• Az itt felsorolt bűnök (hazugság, paráznaság, harag, fösvénység, „rothadt beszéd” stb.) jellemzők voltak (voltak?) ránk, és jellemzők ma is a világ életére. Ha a világtól tanulunk (hat ránk), ugyanolyanok leszünk, mint a világ, és mint mi voltunk a megtérésünk előtt. „Az egyháznak azért van olyan kicsi hatása a világra, mert a világnak olyan nagy hatása van az egyházra.” (Spurgeon)

• A hitetlenek számára az igazi bizonyságtétel az, ahogyan élünk. Ha úgy élünk, ahogy Krisztus képessé tesz élnünk, akkor látják a különbséget, és dönteniük kell – Krisztus mellett vagy ellen. Ha vétkezünk, akkor a bűn megbánásához / megvallásához kell társulnia olyan hitnek, hogy Krisztus velem lesz és fogok tudni engedelmeskedni („eredj el, és többé ne vétkezzél”). Ha mások is látják a bűnünket, ez siettessen minket, hogy Jézushoz meneküljünk.